Adatait nem szolgáltatom ki harmadik félnek, hírlevél nincs.
E-mailt is küldhet az alábbi címre:
Kérem, írja meg a következőket:
A németet európai jelentősége és a magyarsággal való több évszázados kapcsolata miatt nem érezzük olyan idegennek. A 100 millió anyanyelvi beszélőt számoló német legalább olyan fontos, mint az angol - jóllehet, utóbbival több országban el lehet igazodni.
Ausztriában minden munkahely betöltésének, még a legegyszerűbb szakmáknak is elemi feltétele a német nyelv ismerete. De a hatósági ügyek intézéséhez, a végtelen űrlapok kitöltéséhez, tehát a beilleszkedéshez nélkülözhetetlen.
A németben sűrűbben kell magyarázni a nyelvtant (szórend, ragozás), tanulása részben magolásból áll. A nyelv egy legókészletre emlékeztet, logikus szerkesztési elvekkel. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az újkori filozófia és más tudományok nyelve a német. A német költészet eleinte kissé sterilnek tűnhet, de ha jobban elmerülünk benne, és megismerjük jellemző témáikat, kulturális hagyatékukat, rájövünk, hogy a német nagyon sokat képes "a sorok mögé" rejteni.
A német igen kötött nyelv. Kötött a szórend és a mellékmondatok rendje. Az igék halmozhatók, de rendjük kötött. Nincs lehetőség annyi nüánszra, mint pl. a magyarban.
A főnevekkel együtt a névelőket is meg kell tanulni. Nemcsak nehéz megjegyezni az élettelen tárgyak, absztrakt fogalmak nemét, de hosszan egyeztetni kell a szavakat nemben, számban, esetben. Ha eltévesztjük a névelőt, a mondat más jelentést is kaphat.
A németben folyamatos erőfeszítést kíván a névszók egyeztetése, a némettanulás jelentős részét erre kell fordítani.
Hogy mi a gyakorlati haszna a genus-szal felruházott főneveknek? Semmi. Legfeljebb az, hogy a "kiosztható domainek" számát valamivel megnöveli (egyes főneveknek két neme és jelentése is van).
Ráadásul a német és az orosz mindjárt három "nemet" különböztet meg. Az, hogy a harmadikat "semlegesnek" mondják, a vele való foglalkozást nem csökkenti.
És ez a legfőbb probléma a némettel: hogy a külföldiek még sok éves nyelvhasználat után sem tudják a főnevek névelőjét és az egyeztetés bonyolultabb eseteinek ragozását, ill. beszéd közben ez nem megy nekik olyan gyorsan.
A főnevek névelőinek szabályairól ezen a linken olvashat, a melléknév-ragozásról pedig ezen.
A tárgyak, fogalmak tisztelete a németben odáig megy, hogy minden főnév nagy kezdőbetűvel írandó.
Sokkal gyakrabban használják a határozatlan névelőt (pl. ein schöner Wein).
A múlt idő használata sem könnyű. A németben több igeidő van, mint a magyarban (igaz, kevesebb, mint az angolban). Az időbeliség speciális eseteit a magyar az igékhez kapcsolt képzőkkel, a német segédigékkel oldja meg.
Olykor kapóra jön, hogy a német őrzi a személytelen kifejezésmód eszközeit, amit a magyarban elfelejtettünk (pl. megfeszíttetett) ill. archaikusnak minősítettünk, és adott esetben az igét inkább többes szám harmadik személybe tesszük (megfeszítették).
Az elváló igekötőknek a magyarban is vannak hagyományai, pl. hogy felszólító módban az ige után kerül (állj fel, steh auf). Az igekötőknek önmagában is van jelentése, és szinte minden igéhez és a főnevek többségéhez hozzá lehet őket rendelni.
A kettős használatú (tárgy vagy részes vonzatú) elöljárószók más és más jelentést hordoznak.
Az óhajok udvarias kifejezése, a segédigék pontos használata bonyolultnak tűnhet.
A szláv anyanyelvűeknek a kiejtés is nehéz. Nemcsak ők panaszkodnak a kemény hangzásra.
A kelet- és dél-európai nyelvek beszélőinek - a raccsolókat leszámítva - szinte lehetetlen feladat a hátulképzett R kiejtése. Sokan fel is adják ezt a küzdelmet. De a bajorok, frankok számára, a német Svájcban és Dél-Tirolban a mi elölképzett R-ünk a természetes.
Egyébként minden hangjukat képesek vagyunk kiejteni, lévén, hogy mi használunk többet. A szóvégi en-ek elnyelése nem okoz gondot (pl. gehen), de az er-re végződő szavaknál (pl. Vater) kezdőknél kicsit kilóg a lóláb.
Egyes szakmák és klasszikus tudományok szókincse nagyrészt német. Magyarként ráadásul rengeteg német jövevényszót is használunk, olyan alapvető szavakat is, mint a vicc vagy a tánc, így azokat máris használhatjuk.
A magyarhoz viszonyítva a németben sok a szóösszetétel, ami abból a szempontból előnyös, hogy elsőre is érthető. Sajnos a szókincs ilyetén "bővítése" igen hosszú összetett szavakat szokott eredményezni, amelyeket aztán a hétköznapokban rövidítésekkel helyettesítenek.
Hasznos az autentikus nyelvezetű CD-k hallgatása, főleg az egyszerű dialógusok működnek jól. Fontos, hogy a hangzóanyag kétnyelvű legyen, és hogy a mellékelt füzet ne csak a párbeszédeket, hanem a nyelvtant is magyarul tartalmazza és egy szótárat.
Igyekszem olyan tartalmakkal dolgozni, amelyek a tanuló hétköznapjaiban különösen hasznosnak bizonyulnak: