A nyelvről és a néplélekről

Egy plakatív de vicces példa

A leghosszabb német szó:

Konstantinopolitanischeduddelsackpfeifenröhrlifabrikantentochter (64 leütés 22 szótag)

jelentése a következő:

konstantinápolyi dudasípcsövecskegyáros lánya. (45 leütés 16 szótag)

A szó leleményessége megkérdőjelezhető, hiszen ez egy szóösszetétel, és a Konstantinopolische és a többi összerántása igazából nem is helyes, de most fogadjuk el.

Az nagyon szépen látszik belőle, hogy a német legszívesebben mindent főnevekkel írna le, és semmit nem szeret, ami nem olyan konkrét, mint a világ tetejétől az aljáig birtokviszonyok hierarchikus láncolatába illeszthető dolgok.

Gondoljuk csak meg: Ha egy konjunktúrában a hangszerek iránti kereslet megnő, és a konstantinápolyi dudagyár részvényei megugranak, jó befektetés lehet feleségül venni akár egy beszállítójának a lányát. Ha ezt szeretnénk kommunikálni, ezen a szómonstrumon kívül már nem lesz szükség túl sok szócséplésre.

A német kultúra ennek az XML-adattáblának beillő nyelvnek köszönheti bámulatos ipari és gazdasági karrierjét.

Ezzel szemben a leghosszabb magyar szó kimeríthetetlen toldalékkészletünk tűzijátéka, és valóban 1 szó:

elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodásaitokért (47 leütés 19 szótag)

Német barátainkkal ezt a következőképpen tudnánk közölni:

aufgrund eurer Gewonheit, vorzutäuschen, als ob ihr nicht gänzlich vergärtnerkohlt werden könntet

Ennek a bonyolult emberi magatartásnak a németázata: 97 leütés vagy TIZENKÉT SZÓ!

Egyesek talán elmosolyodnak: Lehet, de a szó nem értelmes.

Nekik hadd idézzük fel azt a mondókát, amelyet az alsó tagozatig használtunk annak közlésére, hogy a játék szabályai mostantól nem érvényesek ránk:

Nem ér a nevem...

(Ki emlékszik a folytatásra?)

Ez az együgyű mondóka bizonyítja, hogy nyelvünkben valamikor a káposzta lehetett a korruptság szimbóluma:

Nem ér a nevem - káposzta a fejem.

Leghosszabb szavunk jelentése tehát kb. megyegyezik a második leghosszabbéval:

megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért

Nem lehet nem-meghallani a szemrehányást ebben az ártatlan nyelvi poénban sem, amelyből kiderül, hogy szenvedéseink oka nem más, mint hogy egyesek időről időre azt színlelték, hogy nem káposztásíthatók el ill. szentségteleníthetők meg, pedig a nagy fenét nem!
De ennek meglesz a következménye - és ezzel a szóval vezetjük be dörgedelmes ítéletünket. Nincs az az aljasság, amire mi, a hátrafelé nyilazás bajnokai, ne emlékeznénk.

Csoda -e, ha a ’költészet’ szó német megfelelője – a Dichtung – eredetileg annyit jelent: sűrítés...